4. Rész

  Mondjam azt hogy újabb keserűség?
  Igen, ez kifejező.
  A szülők egyre több titkot tudnak meg, egyre jobban ismerik meg lányukat.
  Ami nem feltétlen jó.
  A következő feladat a barátok, osztálytársak és további emberek akikkel a lány sokat találkozhatott.


   A kihallgatószoba párás és levegőtlen volt. Jenett valószínűleg azon gondolkozott volna, hogy sorozatgyilkosokat hallgattak-e itt ki. Most nem ő volt itt. Viszont róla volt szó.
  - Kedves Billy, maga honnan ismerte Jenett Quimbyt? - törte meg a csendet a nyomozó.
  - Nézze uram, mind ketten tudjuk. A barátnőm volt. - szólt vissza Billy flegmán és közben tovább rágózott.
  - Kérem, dobja ki a rágót! - szólt rá a felügyelő rendőr.
 Ekkor Billy felállt és a nyomozó arcába köpte a rágógumit.
 A rendőr odarohant lefogta a fiút és a fejét az asztalra nyomta.
   - Ez teljesen szükségtelen - utasította a felügyelőt és lesöpörte az öltönyéről.
   - Ne játsszon már Istent! - nevetett a képébe Billy miközben elengedte a rendőr.
   - Nos, ide figyelj kis fiam! Vagy mesélsz nekünk vagy a hatóság megsértése miatt bezárlak ma estére - vigyorgott arrogánsan a nyomozó.
   - Én kérem, hogy zárjon be! - röhögött a fiú és nyújtotta már is a kezét a bilincshez.
 Elvezették. Nem eseménytelenül. Mr. Quimby majdnem nekiugrott. A fiú csak vigyorgott.

   Billy nem volt mindig ilyen, egyszerűen a tudat hogy a szülők őt hibáztatják maguk helyett, olyan düht váltott ki belőle, hogy az megfogalmazhatatlan. Ugyanis ő vigasztalta meg a lányt amikor a szülei a továbbtanulással cseszegették. Ő vigasztalta meg amikor a lányt már addig bántották az iskolában, hogy addig ütötte magát míg a lábai teljesen tele lettek lila foltokkal, és ezek után még nagy ritkán a hegyező pengéjét is a kezébe fogta. A fiú lehet hogy nem volt a legtisztább előéletű, de olyan szeretettel gondoskodott a lányról mint eddig senki. Ezért reagált így Billy, egyszerűen nem tudta felfogni, és ezért a világot hibáztatta.

  - Maguk kiket tudtak a lány barátainak? - tette fel a nagy kérdést Lamar.
  - Igazából már én se tudom... - hüppögött az anya.
  - Azt tudtok, hogy néha fura alakokkal kóricál, de csak rockerekkel meg ilyenek...nem tudtam hogy ilyen társaságba keveredett... - itt elcsuklott Mr. Quimby hangja.

  Az apa (másik nevén mindig dolgozó Quimby) szörnyen érezte magát. Émelygett, szédült és legszívesebben sírva kirohant volna a Világból. Ám tudta most nem teheti, neki kell lennie az erősnek. Azt is tudta ez nem lesz egyszerű.

  - A naplóból ismert Nickyt behívhatjuk? - tette fel újabb kérdését a rendőr.
  - Persze, már ha nincs épp rossz állapotban - mondta Mrs. Quimby kicsit szarkasztikusan.
  - Ezt hogy érti?
  - Ahogy mondtam, ő a piás lány - itt megint elcsuklott a hangja.

  Nicky is csak az álca része volt. Jenett és ő alsóban legjobb barátnők voltak, de ötödikben mindketten megváltoztak. Nicky piálni kezdett és az anyja folyton ráncigálta az istentiszteletekre, Jen pedig átment punk forradalmárba. Mikor még senki se tudta, hogy Nicky részeges Jenett látta ahogy az utcán szédeleg egy üveg vodkával és megegyeztek. Jen tartja a száját ha, Nicky továbbra is azt mondja másoknak, hogy barátnők.
  Ha már itt tartunk, Jenettnek azért voltak pozitív tulajdonságai amiket mások ugyanúgy nem viseltek el. Ilyen volt az is amikor másokban bűntudatot akart kelteni vagy buzdítani akarta őket valamire. Ezért volt mindig ő a diák-önkormányzatos. És ezért volt benne minden diák tüntetésben. Egyszerűen irritálta a rendszer és hogy a feje felett pénzzel megrakott senkik hozzák a döntéseket. Ő volt a diák aktivisták elnöke is. (ahol a sok okostojás mindig kinézte a stílusa miatt)


  Nickyt behívták és kezdetét vette egy kínos beszélgetés.

  - Szia, úgy tudjuk te jó kapcsolatot ápoltál az érintett halott Jenett Quimbyvel, mesélnél nekünk erről? - tette fel az első kérdést Lamar.
  - Persze, hát...izé... - lányon egyáltalán nem látszottak a gyász jelei de a másnaposságé annál inkább.
  - Kicsit bővebben? - fogta a halántékát Lamar.
  - Erről nem szabad beszélnem! - tört ki a lány ziláltan.
  - Miért, Jenett megfenyegetett?
  - Végülis már meghalt, beszélhetek róla - röhögött úgy mintha ez olyan természetes lenne.
 
   Itt az apa berontott a terembe és fojtogatni kezdte a lányt. A rendőrök lefogták Mr. Quimbyt, a lányt pedig hazaküldték.

  Voltak egyáltalán a lánynak barátai Billyn kívül?
  Mennyi titka volt még?
  Igazából még mindig senki semmit se tud...

2. Rész

  Mit utál mindenki?
  Mit utálnak még a szülők is annyira mint a gyerekek?
  Mi azaz egy dolog ami minden korosztálynál kiveri a biztosítékot?
  A kérdések...
 Akkor képzeljétek el, mennyire szeretne két gyászoló szülő kihallgatáson ülni. Amit mellesleg az öngyilkos lányuk miatt tartanak. Kérdés, kérdés után. Ugyanazt ismételték öt percenként:
 - De hát Jery olyan jó gyerek volt! Igaz, kicsit fura ízléssel, de olyan jó jegyei voltak...- itt Mrs. Quimby sírni kezdett - és mindenki szerette... - igen, a szülők adu-ásza,hogy az ő gyereküket mindenki szereti. Persze. Nem.
 - Elnézést, Önöknek nem lányuk volt? Ki az a Jery? - hőkölt hátra a nyomózó.
 Az anyuka csalfa vigyorra húzta a száját. - Jenit becéztük mindig Jerynek, mert olyan fiús volt gyermekkorában. - itt a Mrs. Quimby megint itatni kezdte az egereket.
 Még csak két napja történt, de mély seb esett mindenki szívén. Ugyanis kicsit mindenki magára vette. A tanár aki egyszer intőt adott, a felsőbb éves aki kigáncsolta, a gyűlölködő lányok akik lenézték stílusa miatt, a barátok akik becsapták, a szülők akik néha háttérbe rakták a lányt, a folyamatosan zaklató osztálytársak, Billy a titokzatos barát aki néha a lány legjobb dolga volt az életében, néha pedig a legrosszabb...
 - Nem mondott cselekedett valami különöset a lányuk az utóbbi hetekben, hónapokban? Az iskolában, otthon vagy esetleg a közösségieken?
 -Nem, de most, hogy így mondja a Facebook oldalán számokat állított be profilképnek. Naponta kisebb számokat állított be. - szólalt meg végre meg végre az apa is.
- Á, tehát mint egy visszaszámlálás? - tette fel a kérdést a nyomozó.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy ez a gyilkosság miatt volt? - tette fel szinte egyszerre a kérdést a két szülő.
- Sajnos, de. A lány adott jelet, de senki se értette.
A nyomozó feltett még kérdéseket,de szülők nem tudtak válaszolni. Egyszerűen sokkba kerültek. A lányuk akiről kiderült, hogy semmit se tudtak most jeleket is hagyott.
  Már most ilyen állapotban voltak, pedig a rendőrök azt meg nem mondták hogy a lányuk testén több pengétől származó vágást találtak. Valamint a vérében némi italt és kábítószert. És ez még semmi...
De mért számolt vissza?
Mért vezette ilyen szinten a naplót?
Mért volt ilyen kapcsolata az emberekkel?
De legfőbb kép ki volt?
Azt biztos, hogy nyomot hagyott az embereknek...