4. Rész

  Mondjam azt hogy újabb keserűség?
  Igen, ez kifejező.
  A szülők egyre több titkot tudnak meg, egyre jobban ismerik meg lányukat.
  Ami nem feltétlen jó.
  A következő feladat a barátok, osztálytársak és további emberek akikkel a lány sokat találkozhatott.


   A kihallgatószoba párás és levegőtlen volt. Jenett valószínűleg azon gondolkozott volna, hogy sorozatgyilkosokat hallgattak-e itt ki. Most nem ő volt itt. Viszont róla volt szó.
  - Kedves Billy, maga honnan ismerte Jenett Quimbyt? - törte meg a csendet a nyomozó.
  - Nézze uram, mind ketten tudjuk. A barátnőm volt. - szólt vissza Billy flegmán és közben tovább rágózott.
  - Kérem, dobja ki a rágót! - szólt rá a felügyelő rendőr.
 Ekkor Billy felállt és a nyomozó arcába köpte a rágógumit.
 A rendőr odarohant lefogta a fiút és a fejét az asztalra nyomta.
   - Ez teljesen szükségtelen - utasította a felügyelőt és lesöpörte az öltönyéről.
   - Ne játsszon már Istent! - nevetett a képébe Billy miközben elengedte a rendőr.
   - Nos, ide figyelj kis fiam! Vagy mesélsz nekünk vagy a hatóság megsértése miatt bezárlak ma estére - vigyorgott arrogánsan a nyomozó.
   - Én kérem, hogy zárjon be! - röhögött a fiú és nyújtotta már is a kezét a bilincshez.
 Elvezették. Nem eseménytelenül. Mr. Quimby majdnem nekiugrott. A fiú csak vigyorgott.

   Billy nem volt mindig ilyen, egyszerűen a tudat hogy a szülők őt hibáztatják maguk helyett, olyan düht váltott ki belőle, hogy az megfogalmazhatatlan. Ugyanis ő vigasztalta meg a lányt amikor a szülei a továbbtanulással cseszegették. Ő vigasztalta meg amikor a lányt már addig bántották az iskolában, hogy addig ütötte magát míg a lábai teljesen tele lettek lila foltokkal, és ezek után még nagy ritkán a hegyező pengéjét is a kezébe fogta. A fiú lehet hogy nem volt a legtisztább előéletű, de olyan szeretettel gondoskodott a lányról mint eddig senki. Ezért reagált így Billy, egyszerűen nem tudta felfogni, és ezért a világot hibáztatta.

  - Maguk kiket tudtak a lány barátainak? - tette fel a nagy kérdést Lamar.
  - Igazából már én se tudom... - hüppögött az anya.
  - Azt tudtok, hogy néha fura alakokkal kóricál, de csak rockerekkel meg ilyenek...nem tudtam hogy ilyen társaságba keveredett... - itt elcsuklott Mr. Quimby hangja.

  Az apa (másik nevén mindig dolgozó Quimby) szörnyen érezte magát. Émelygett, szédült és legszívesebben sírva kirohant volna a Világból. Ám tudta most nem teheti, neki kell lennie az erősnek. Azt is tudta ez nem lesz egyszerű.

  - A naplóból ismert Nickyt behívhatjuk? - tette fel újabb kérdését a rendőr.
  - Persze, már ha nincs épp rossz állapotban - mondta Mrs. Quimby kicsit szarkasztikusan.
  - Ezt hogy érti?
  - Ahogy mondtam, ő a piás lány - itt megint elcsuklott a hangja.

  Nicky is csak az álca része volt. Jenett és ő alsóban legjobb barátnők voltak, de ötödikben mindketten megváltoztak. Nicky piálni kezdett és az anyja folyton ráncigálta az istentiszteletekre, Jen pedig átment punk forradalmárba. Mikor még senki se tudta, hogy Nicky részeges Jenett látta ahogy az utcán szédeleg egy üveg vodkával és megegyeztek. Jen tartja a száját ha, Nicky továbbra is azt mondja másoknak, hogy barátnők.
  Ha már itt tartunk, Jenettnek azért voltak pozitív tulajdonságai amiket mások ugyanúgy nem viseltek el. Ilyen volt az is amikor másokban bűntudatot akart kelteni vagy buzdítani akarta őket valamire. Ezért volt mindig ő a diák-önkormányzatos. És ezért volt benne minden diák tüntetésben. Egyszerűen irritálta a rendszer és hogy a feje felett pénzzel megrakott senkik hozzák a döntéseket. Ő volt a diák aktivisták elnöke is. (ahol a sok okostojás mindig kinézte a stílusa miatt)


  Nickyt behívták és kezdetét vette egy kínos beszélgetés.

  - Szia, úgy tudjuk te jó kapcsolatot ápoltál az érintett halott Jenett Quimbyvel, mesélnél nekünk erről? - tette fel az első kérdést Lamar.
  - Persze, hát...izé... - lányon egyáltalán nem látszottak a gyász jelei de a másnaposságé annál inkább.
  - Kicsit bővebben? - fogta a halántékát Lamar.
  - Erről nem szabad beszélnem! - tört ki a lány ziláltan.
  - Miért, Jenett megfenyegetett?
  - Végülis már meghalt, beszélhetek róla - röhögött úgy mintha ez olyan természetes lenne.
 
   Itt az apa berontott a terembe és fojtogatni kezdte a lányt. A rendőrök lefogták Mr. Quimbyt, a lányt pedig hazaküldték.

  Voltak egyáltalán a lánynak barátai Billyn kívül?
  Mennyi titka volt még?
  Igazából még mindig senki semmit se tud...

2. Rész

  Mit utál mindenki?
  Mit utálnak még a szülők is annyira mint a gyerekek?
  Mi azaz egy dolog ami minden korosztálynál kiveri a biztosítékot?
  A kérdések...
 Akkor képzeljétek el, mennyire szeretne két gyászoló szülő kihallgatáson ülni. Amit mellesleg az öngyilkos lányuk miatt tartanak. Kérdés, kérdés után. Ugyanazt ismételték öt percenként:
 - De hát Jery olyan jó gyerek volt! Igaz, kicsit fura ízléssel, de olyan jó jegyei voltak...- itt Mrs. Quimby sírni kezdett - és mindenki szerette... - igen, a szülők adu-ásza,hogy az ő gyereküket mindenki szereti. Persze. Nem.
 - Elnézést, Önöknek nem lányuk volt? Ki az a Jery? - hőkölt hátra a nyomózó.
 Az anyuka csalfa vigyorra húzta a száját. - Jenit becéztük mindig Jerynek, mert olyan fiús volt gyermekkorában. - itt a Mrs. Quimby megint itatni kezdte az egereket.
 Még csak két napja történt, de mély seb esett mindenki szívén. Ugyanis kicsit mindenki magára vette. A tanár aki egyszer intőt adott, a felsőbb éves aki kigáncsolta, a gyűlölködő lányok akik lenézték stílusa miatt, a barátok akik becsapták, a szülők akik néha háttérbe rakták a lányt, a folyamatosan zaklató osztálytársak, Billy a titokzatos barát aki néha a lány legjobb dolga volt az életében, néha pedig a legrosszabb...
 - Nem mondott cselekedett valami különöset a lányuk az utóbbi hetekben, hónapokban? Az iskolában, otthon vagy esetleg a közösségieken?
 -Nem, de most, hogy így mondja a Facebook oldalán számokat állított be profilképnek. Naponta kisebb számokat állított be. - szólalt meg végre meg végre az apa is.
- Á, tehát mint egy visszaszámlálás? - tette fel a kérdést a nyomozó.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy ez a gyilkosság miatt volt? - tette fel szinte egyszerre a kérdést a két szülő.
- Sajnos, de. A lány adott jelet, de senki se értette.
A nyomozó feltett még kérdéseket,de szülők nem tudtak válaszolni. Egyszerűen sokkba kerültek. A lányuk akiről kiderült, hogy semmit se tudtak most jeleket is hagyott.
  Már most ilyen állapotban voltak, pedig a rendőrök azt meg nem mondták hogy a lányuk testén több pengétől származó vágást találtak. Valamint a vérében némi italt és kábítószert. És ez még semmi...
De mért számolt vissza?
Mért vezette ilyen szinten a naplót?
Mért volt ilyen kapcsolata az emberekkel?
De legfőbb kép ki volt?
Azt biztos, hogy nyomot hagyott az embereknek...
 

3. Rész

  " Ma Billy és én be próbáltunk jutni a 'Rock Amadeus' klubba. Eszméletlen volt! Az egész így kezdődött...
 - Helló Veronica, úgy tudjuk te nem csak a cuccot árulod hanem hamis igazolványt is. Juttatnál nekünk ilyesmi árut? 20 évesek vagyunk... - itt Billy röhögni kezdett, de közbe kis kutya szemekkel nézett Veronicara.
 - Jaj Billy ne fogalmazz így. Nem áll jól az értelem. - itt röfögve felröhögtem, Billy pedig oldalba könyökölt.
 - Jó akkor, estére legyen kész nekem és Jenettnek a hamis igazolvány! - ordította a lány arcába majd felröhögött. Ezt imádom benne olyan kemény de közben vicces...
 - Oké, oké. 8-kor a Kitty Coffeenál? - tette fel a kérdést Veronica.
 - Tökéletes. Aztán pontos legyél dílerkém! - poénkodott tovább Billy.
 - A díler mindig pontos! - itt lazán felnevetett. - Tényleg, kell valami cucc? - itt nagyot kacsintott ránk.
 - Nem még van a múltkoriból. - megrántotta a kezem és elindultunk.
 - Az ig. nem elvette tőled? - tettem fel a kérdést.
 - De. Még jó, hogy jó kapcsolataim vannak... - itt rám kacsintott.
  Becsöngettek így nem tudtam meg a pontos storyt.
   Szépen teltek az órák és végül kicsengettek. Végre! Irány haza átöltözni, sminkelni és összepakolni.

  - Megjöttem, sziasztok! - kiáltottam be a házba ahogy megérkeztem.
  - Csakhogy itt vagy! Ez cigaretta szag? - hozta anya megint a hibakereső üzemmódot.
  - Tudod, a buszmegállóban mennyien bagóznak! Én meg fél órát vártam ott a buszt és felvettem a szagot - mondtam.
 Ha tudná aznap 3-szor cigiztem szerintem lazán kinyírt volna. Amit nem tud, az nem fáj...
  - Anya elmehetek a város szélén egy kávézóba Nickyvel? - tettem fel a kérdés amitől gy féltem.
  - Olyan messzire?! És pont azzal a semmirekellő, neveletlen és piás lánnyal? - kapott hiszti rohamot anya.
 - Ez egy keresztény hely! - dobtam be az aduászt.
 - Ó, istenem! Mért nem ezzel kezdted? De az a lány mit keres egy ilyen nyugodt helyen? - nyugodott meg anya, de hangjában még mindig hallatszott, hogy nem bízik bennem teljesen.
 - Bocs. Ja tudod milyen 'Isten mániás' az anyja, és kitalálta, hogy menjünk együtt - mondtam el a jól betanult hazugságot.
 - Hát, rendben. Mikor jössz? - tette fel az újabb kérdést.
 - Hajnali 1 vagy 2 körül - mondtam hatalmas lazasággal.
 - Micsoda?! - kezdett el ordibálni.
 - Lesz egy hatalmas gospel koncert akkor és arra akarunk maradni - vágtam hozzá
 - Úgy tudtam te rockot hallgatsz - mosolyodott el szemtelenül anya.
 - Igen de ez a banda tök felkapott és érdekel - hazudtam a szemébe.
 - Á, minden világos! - mondta most már véglegesen - Aztán ne késs! És jó szórakozást!
 - Oké, köszi. Én olyan fél nyolc körül indulok!
   Lehuppantam az ágyamra és felhívtam Billyt.
 - Na, hogy állsz? - kérdezte aggodalmasan.
 - Minden oké. Anya elenged. Bevette az egészet. - röhögtem a telefonba.
 - Na lépek. Még én is kitalálok valamit hogy elengedjen apám. Fél nyolc Kitty Coffee! - rakta le a telefont.
   A Kitty Coffee egy helyi iskolás kávézó. A szülők szerint. Egyébként meg minden gyerek (elittől a csavargóig) ide jár cigizni és piálni. Ide bárkit elengednek a szülei. Amúgy nem rossz hely.

  Felvettem a hosszú csíkos szoknyámat, a kék (szerintem undorító) blúzom, anyám egy régi zakóját és egy balerinacipőt. Felraktam egy alap sminket. Aztán bedobtam a táskámba, a ballagásra vett fekete platform magassarkúm, a fekete pánt nélküli trikóm és egy bőrkabátot. Aztán beraktam a lejátszóba a Korn cdm. Írtam pár sort a verseskötetembe. Aztán indultam.
 - Léptem, sziasztok! - mondtam gyors búcsúzást.
 - Szia, gyere időben! - figyelmeztetett megint anya.

 Billy már a kávézónál várt, mikor oda értem. Hihetetlen jól nézett ki. Mint, Billie Joe Amstrong és Liam Hemsworth keveréke. De inkább egyik se. Ő maga Billy Jonson. Aki a barátom egy éve. És akit nagyon szeretek.
 - Helló! - köszönt és lazán megcsókolt.
 - Szia. Jól nézel ki. - kacsintottam rá.
 - Mi ez a gönc? - nézett rám röhejesen.
 - Anyám régi ruhái meg amiket szülinapomra kaptam, de nyugi át öltözök. - nyugtattam meg.
 - Menjünk be - ragadta meg a kezem, de egyből felhúzta a szemöldökét. - Jen, te megint vagdosod magad?
  Igen ő az egyetlen aki tudja melyik karkötőket hordom ha megvágtam magam.
 - Igen..., de te is! - vágtam rá.
 - Jó, az az én dolgom. Te viszont ne tegyél kárt magadban! - utasított.
   Majd meglátjuk pár nap múlva...
    Bent akkora hangzavar volt. Mindenki beszélgetett és a suli egyik pop-rock bandája Smoke n Roses adott koncertet. Billy helyett talált én meg rohantam öltözni.
 A wcben csak én voltam. Berohantam az egyik fülkébe felvettem a betett ruhákat. Kijöttem, felraktam egy durvább fekete sminket, felraktam a fejemre a fekete napszemüvegem és egészen emberien néztem ki.
  - Szép vagy - mosolygott rám Billy.
  - Kösz
 Nagyon jó volt vele újra beszélni nagyon rég beszéltem vele úgy komolyabban. Kár lesz itt hagyni... Szerintem csak miatta maradnék, de ő is néha olyan bunkó. Mint múltkor amikor bepiált a Mr. Beer- ben...

  - Menjünk ki. - mondta, majd letette az asztalra a kávénk árát.
  Kint rágyújtottunk. Egyes párokat a galamb meg a lakat jelképez minket a Marlboro.
  - Na helló gerle pár - köszönt Veronica a maga laza de lényegre törő stílusán.
  - Itt van amit kértünk? - mondta neki Billy.
  - Ja, az egész 4000 mert törzsvásárló vagy - kacsintott rá.
  - Oké - dobta oda a pénzt a lánynak.

A busszal jó idő volt mire oda értünk. A bejáratnál épp nem állt senki csak a kidobó. Egy hatalmas, kopasz és tetovált pasas.

  - Sziasztok gyerekek, akkor most viszlát - tolt minket el.
  - Már elnézést de 20 év nem gyerekkor - mutatta meg neki a hamis igazolványunk.
  - Jó...Menjetek! - mondta bosszúsan.

 Bent szólt valami rock banda, a pultnál mindenki piált, a falnál össze-vissza smároltak és mindenki cigizett. Billy már is tele poharakkal jött felém.
  - Mit hoztál? - vettem ki a kezéből.
  - Sört - röhögött fel jóízűen.
 A első korty keserű volt. Megszoktam. Először minden keserű és nem hívogató, de minél több időt töltesz vele, gondolsz rá annál jobban fogod szeretni. Ilyen a cigi, a pia és talán az élet...
  Már sokadik felesemnél voltam amikor Billy a fülembe súgott:
  - Gyere, mutatok valamit - vonszolt kissé illuminált állapotban.
 Tudom. Ilyenkor nemet kell mondani. Nehogy a csúnya bácsi megerőszakoljon. Billy a barátom. Igaz nem egy felmosó rongyokkal teli raktárban szeretném elveszíteni a szüzességem. Mit volt mit tenni. Igent mondtam. Bár meglep, hogy erre emlékszem...akkor nem voltam túl beszámítható állapotban...
  Amire emlékszem, hogy Billy bevonszol egy raktárba. Leveszem a pólóját és megcsókol. A többit ne részletezzük... És ekkor benyit Isaac a suli nagy menője sörrel a kezében.
  - Várjatok jövök....Mi a fenne?! - szólt haverjainak majd észrevett minket.
  Gyorsan felöltöztünk mindketten. Az egész szituáció olyan kínos. Főleg a suli sznobjai között. Eddigre amúgy mindenki ideért és rajtunk röhögött.
  - Mi van Billy? Ha már érettségid nem lesz, akkor legyen egy gyereked? - szóltak be röhögve.
  - Kussolj! - szólt oda Billy és utána felhúzott és kivitt a klubból.
  11:30 volt. Annyi időm volt még mint a tenger. Talán tényleg elmegyek arra a gospel koncertre...

   - Két személyes Jack Daniel's and Cigi este? - mondta Billy röhögve.
   - Benne vagyok - öleltem át a csípőjét.

   Azokat az estéket hívtuk így, amikor elmentünk Phil boltjába 3 üveg Jack Daniel's - ért, 4 doboz cigiért és 2 üveg sörért. Utána pedig elmentünk Billy titkos rejtkére..."

   Itt Mrs. Quimby megállította a felolvasásban a rendőrt.
   - Mára ennyi bőven elég... - szólalt meg az apa az asszony helyett.
 A rendőrök elmentek. Az anya remegő kézzel nyúlt cigaretta-tartójához...talán innen Jenett hajlama.

  A szülők egyszerűen nem értették...
  Mennyi titka volt a lányuknak?
  Mennyit hazudott nekik?
  Billy volt-e ennyire rossz hatással rá?
  Hogy nem vették észre, hogy  lányuk másnapos és bűzlik a cigitől?
  És így tovább...

Blog verseny

Sziasztok!
Egyre többen vagyunk. Valamint egyre többen hagytok nyomot. Ennek nagyon örülök:) 
Ne felejtsetek el feliratkozni se! Valamint mindig mondjatok véleményt.
Jelentkeztem (nulla eséllyel) egy blog versenyre. Mivel kevesen vagyunk nem mernék ehez reményt fűzni de egyszer meg kell próbálni.

Köszönöm, hogy hisztek bennem...
u.i.: Nem ismerhettek senkit eléggé...
-S

1. Rész

  Még mindig senki nem tudott semmit. A rendőrök nem is látták értelmét minek kutakodjanak egy tini lány dolgai között.
Ám igen, ott volt a bizonyos NAPLÓ amiről csak a család es a rendőrök tudtak. Azok a feljegyzések amiket nem értett továbbra se senki. A nyomozás vezetője Lamar Hamilton felolvasta a halál előtti utolsó napló bejegyzést amit Jenett aznap délután írt.
Így szólt:
  Mostmár tényleg elegem van mindenből és mindenkiből. Tényleg teszem itt magam anyának meg apának, aztán a suliban az összes nyomoréknak. ELEGEM VAN!
Ma amúgy a két ribanc Jessica és Harper összeverekedett velem. Nem volt elég hogy reggel azt mondták, hogy Billytől tuti gyerekem van, meg le is dagadtoztak. Még ők is.
A két Ms. Tökéletes bejött az öltözőben. Elkezdtek hangosan beszélni:
- Na itt a mi kis szépségünk, mondd kérlek, azok a ruháid amik olyanok mint az enyémek, hogy jönnek rád? - és ezután röhögött tovább azon a nyávogó hangján.
Hátulról odamentem hozzá és egy hatalmasat könyököltem a bordái közé.
- Áuuuuu...hogy gondoltad ezt? - majd levette százezreket érő bőr magassarkú csizmáját és azzal kezdett el püfölni.
Ez így ment míg a virágszál ki nem melegedett és be nem jelentette, hogy hagyjuk ezt abba mert, gyerekes. Ekkor visszavette csizmáját és kitipegett a mosdóba sminket igazítani.
Utána persze mindig a menőbbet védik. Ezért én voltam a fékezhetetlen vadállat.
Semmi baj kibírom. Illetve, megszoktam.
  De délután már nem fog semmi és senki se zaklatni...mindennek vége. Adios! - mondja a jó spanyol.
A mai nap üzenetei:
~ iskolai hierarchia.
~ mint a berlini fal összeomlottam.
~ olyan álarc van előttem ami nem a valós arcom.
  Amint Lamar befejezte a szobában megfagyott a levegő. Senki nem akart hinni a fülének. A szülők is tágra nyílt szemmel meredtek maguk elé. Újabb kérdések fogalmazódtak meg mindenkiben.
Bántották mentálisan a lányt az iskolában?
Ilyen durva volt?
Ki az a Billy?
Mik voltak a korábbi problémák?
Egy mondattal:
Milyen volt a lány igazi énje.

Prológus

Sziasztok!
Már számtalanszor próbálkoztam nagyon sok sztorival, de egyik se sikerült.
Itt vagyok most egy friss, izgalmas, titokzatos és szerintem eszméletlen történettel.
Remélem tetszeni fog.
u.i.: Nem ismerhettek senkit eléggé...
-S
xx


 Villogó rendőrautók a Quimby ház előtt. Egy zokogó anya és egy zavarodott apa. A kíváncsi szomszédok mind oda tömörültek. A történetet még senki se ismerte akkor. Talán jobb is. Ugyanis tragikus és borzalmas. Annyi biztos a Quimby család egyik tagja olyan tettet hajtott végre amire senki se számított.
  Egy különös éjszaka egy különös esemény. Egy öngyilkosság. Jenett Quimby öngyilkossága.
 Az indítékot senki se tudta. Jeni egy szorgalmas, kissé alternatív ízlésű, vicces, kedves és humoros lány volt. Mindenki szerette, de ha nem legalább kedvelte. Ám voltak dolgai amiket nem mondott el senkinek. Élt a maga érdekes gondolkodású sötét világában. De ezt a világot nem fedte fel senki előtt. Vezette a naplóját és feljegyezte a gondolatait mint minden vele egykorú, de ő valahogy más volt. Sokkal érettebben írt. Sokkal művészibben. Egyszerűen sokkal jobban. Ezeket az írásokat senki se olvasta, mert senki se tudott róla.
    A halál oka: túladagolás. Jenett annyi nyugtatót vett be amennyit talált.
 A kisöccse Martin talált rá. Jeni fekete ruhában, fekete szaggatott ruhában és kisírt kisminkelt szemekkel látta meg holtan.
 A lánynak mindig mindenről komoly véleménye volt. Főleg az emberekről. Elég jól kiismerte és figurázta őket ki.
 A rendőrök két üzenetet is találtak. Az egyik a padlóba volt karcolva. A másik a falra graffitizve. A padlóra kapart szó csupa nagybetűvel volt írva. ÁLARC. Ezt a rendőrök nem tudták megfejteni. Pedig ha olvassák Jeni naplóját és jegyzeteit világossá válik, hogy ez az üzenet a lány valódi énjére utal. Azaz a valódi Jenettet egy álarc takarta el és így nem a valós személyiségét mutatta. Ezt a szót a lány gyakran használta ezt a szót ha arra akart utalni, hogy az emberek befolyásolják önmagunkat, hogy milyen emberek legyünk.
 A másik graffiti két mondatból állt: Azt hittétek ismertek. TÉVEDTETEK. Ez úgyszintén az előbb említett "titkos" önmagára utalt. Ezt senki se tudta. Még. Nem találták meg még a naplót és a jegyzeteket.
 Elkezdték kutatni Jenett szobáját. Mivel nem volt sem búcsúlevél sem pedig a gyilkosságra utaló nyom. Megtalálták. Azt amit a lány a legjobban féltett. A jegyzetfüzet.
   A rendőrök átnézték a füzete rövid mondatok szavak. Mind a lány szenvedését és sötétgondolatait szimbolizálták. A füzet elejére nagy betűkkel ez volt írva:
                                                   ITT VOLT, ÉLT, S HALT
  Tehát a lány már tervezte a gyilkosságot.
  De miért?
  Mi volt az ok?
  Mik ezek a jegyzetek?
  És legfőképpen mi a titok?
  Senki se tudja...